85. ábra Hátsó kerék fékmechanizmusa:
1 - agy rögzítő csavar; 2 - kerékagy; 3 - alsó fékpofa feszítő rugó; 4 - fékpofa; 5 - vezetőrugó; 6 - kerékhenger; 7 - felső feszítőrugó; 8 - tágulási rúd; 9 - rögzítőfék kar ujja; 10 - kézi fékbetét meghajtó kar; 11 - fékmechanizmus pajzsa.
86. ábra Kerékhenger:
1 - fékpofa ütköző; 2 - védőkupak; 3 - hengertest; 4 - dugattyú; 5 - pecsét; 6 - tartólemez; 7 - rugó; 8 - keksz; 9 tológyűrű; 10 - kitartó pint; 11 - mellbimbó; A - nyílás a nyomógyűrűn.
Az automatikus hézagbeállító berendezés a kerékhengerben található. Fő eleme egy osztott nyomógyűrű 9 (lásd a 86. ábrát), a 4 dugattyúra a 10 ütközőcsavar karimája és a két 8 repedés között, 1,25...1,65 mm hézaggal. A nyomógyűrűket a hengerbe olyan ütköző illesztéssel szerelik be, amely legalább 35 kgf gyűrű nyíróerőt biztosít a henger felülete mentén, amely meghaladja a 3. és 7. feszítőrugók dugattyújára ható erőt (lásd a 85. ábrát) fékbetétek. A bélések elhasználódása esetén az 1,25...1,65 mm-es hézag teljesen megszűnik, az ütközőcsavaron lévő karima 10 (lásd a 86. ábrát) a 9 gyűrű karimájához nyomódik, aminek következtében a nyomógyűrű a kopás mértékével eltolódik a dugattyú után. Amikor a fékezés leáll, a dugattyúkat a feszítőrugók ereje addig mozgatja, amíg a repedezők meg nem állnak a nyomógyűrű karimájával szemben. Ez fenntartja az optimális rést a párnák és a dob között.
